Egy pályakezdő fizetés, egyhavi lakbér. Győri Péter szerint Budapesten ma sok fiatal számára nagyjából így néz ki a képlet: az átlagos pályakezdő nettó jövedelem azonos lehet egy lakás havi bérleti díjával, vagy még annál is kevesebb.
Ez különösen nehéz helyzetbe hozza az egyedül élőket. Két keresetből egy fiatal párnak több esélye lehet megszervezni az életét, egyetlen fizetésből azonban a szakértő gyakorlatilag lehetetlennek tartja egy budapesti lakás kibérlését. A következmény sokszor a szülői otthonban maradás, a közös lakás más fiatalokkal, vagy a hitelfelvétel.
A Népszava november 13-i interjújában Győri Péter azt járta körül, hogyan alakult ki ez a helyzet, és milyen beavatkozást tartana szükségesnek. Az elemzés Erzsébetvárosból nézve is közelinek hat: a szakértő szerint a turizmus lakáspiaci hatása főként Budapest belső kerületeiben érezhető.
## Turisták és diákok ugyanazon a piacon
Győri szerint a globális turizmus a Covid utáni években a járvány előtti időszaknál is erősebben tért vissza a népszerű nagyvárosokba. Budapesten sok látogató keres rövid időre bérelhető lakást, ami növeli az ilyen szállások iránti keresletet. Eközben kevesebb ingatlan marad a hosszú távú bérleti piacon, a szűkülő kínálat pedig felfelé nyomja a lakbéreket.
A másik nagy csoportot az egyetemisták jelentik. A szakértő által ismert adatok szerint Budapesten 25–27 ezer külföldi hallgató tanul, ami a fővárosi felsőoktatási hallgatók mintegy ötöde. Országosan 50 ezer külföldi diákról beszélt.
A fővárosban összesen 128 ezer nappali tagozatos hallgató tanul, miközben az egyetemi kollégiumokban nagyjából 17 ezer férőhely van. Győri ezt „kollégiumi ollónak” nevezi. A külföldi hallgatók száma önmagában meghaladja a teljes budapesti kollégiumi kapacitást, ők pedig jellemzően a magánpiacon keresnek lakást.
A Diákváros terve nagyságrendileg 12 ezer új férőhelyet jelentene. Győri szerint égető szükség lenne rá. Az igényre közben a magánpiac is reagált: lakóingatlanokból és egykori munkásszállókból magánkollégiumokat alakítottak ki. Ezek általában olcsóbbak a magánlakásoknál, de a szakértő úgy látja, egyelőre nem képviselnek akkora nagyságrendet, hogy megoldják a problémát.
## Közös lakás, későbbre halasztott önállóság
A magas árak a tanulmányok befejezésével sem tűnnek el a fiatalok életéből. Akik diákként másokkal együtt béreltek lakást, gyakran pályakezdőként is ebben maradnak, mert egyedül nem tudják megfizetni a piaci díjakat. Győri szerint a közös albérlet évekkel kitolhatja a családalapítást.
A gyakran emlegetett „mamahotel” mögött sem kizárólag kulturális szokást lát. Magyarországon korábban sem volt általános, hogy a fiatalok a keresővé válásukkor rögtön elköltözzenek otthonról, ám a megfizethető lakások hiánya ma többeket tarthat a szülői házban.
Mások megpróbálnak hitelből saját ingatlant venni. Győri ezt kényszerű eladósodásként írja le: a magas lakbér helyett inkább törlesztőrészletet fizetnének, ezért olyan kölcsönt is felvesznek, amely hosszú időre meghatározza a pénzügyi helyzetüket. A szakértő szerint a babaváró hitel is sokakat ebbe az irányba terelt.
A lakhatási feszültség az idősebb nemzedékeket is eléri. Győri tereptapasztalatokra hivatkozva arról beszélt, hogy egyes családokban a fiatalabb nemzedék lakásigénye miatt az idős szülők kiszorulhatnak korábbi otthonukból. Az idősotthoni elhelyezés Budapesten és környékén rendkívül nehéz, a krízis pedig szerinte a hajléktalanellátásban is megjelenik.
## Szabályozás és célzott támogatás
Győri európai példákkal mutatta be, hogy a városok eltérő módon próbálják megfizethetőbbé tenni a lakhatást. Az általa idézett adatok szerint Bécsben a lakosság 60 százaléka él szabályozott bérleti körülmények között, miközben a bérlők 10–15 százaléka kap pénzbeli támogatást. Berlinben a szabályozás a lakók 80–85 százalékát érinti, és körülbelül 15 százalék részesül lakhatási támogatásban. Párizsban a lakosság negyede tartozik a szabályozott körbe, ugyanakkor 40 százalék kap támogatást.
Budapesten ezzel szemben Győri szerint 3–4 százalék él szabályozott bérleti körülmények között, jellemzően önkormányzati lakásban. A pénzbeli lakhatási támogatásban részesülők arányát 2–3 százalékra tette, a magánbérleti piacot pedig teljesen szabályozatlannak nevezte.
A szakértő nem egységes európai mintát másolna le. Úgy véli, a bérek és a lakbérek közötti feszültséget részben jövedelemhez és családi lakáshelyzethez igazodó támogatással lehetne enyhíteni. Ehhez átfogó bérleti szabályozást is szükségesnek tart, mert álláspontja szerint az új lakások építése önmagában még nem hoz létre jól működő bérlakásrendszert.
Győri erősen bírálta az elmúlt 16 év kormányzati lakáspolitikáját. Véleménye szerint a rezsicsökkentés azt mutatta, hogy a politika ismerte a lakásfenntartási nehézségeket, mégsem alakított ki jövedelmi és családi helyzethez kötött, normatív támogatási rendszert. A most érzékelhető politikai figyelmet változásnak nevezte, de óvott a gyors, kapkodó beavatkozásoktól.
A reformot 10–15 éves, fokozatos folyamatként képzeli el. Ennek része lenne egy lakáspolitikai érdekegyeztető tanács, ahol a tőke- és magántulajdonosok, a bérlői szervezetek, a szakszervezetek, a civil szervezetek és az állam képviselői együtt tárgyalnának a jogokról, a kötelezettségekről és a lakbérek szabályairól.
Forrás: Népszava
