A mai Erzsébetváros területe eredetileg Pest külvárosaként létezett. A 18. század elején, a török hódoltság után kezdődött meg a terület benépesülése és parcellázása. Az első jelentős utcák között volt a Király utca és a Dob utca, valamint az ezeket összekötő keresztutcák.
1873-ban történt meg Budapest egyesítése, amikor Óbuda, Buda és Pest egybeolvadásával létrejött a magyar főváros. Az új várost 10 kerületre osztották, amelyek közül a VII. kerületet Terézváros déli része alkotta. Ez a lépés jelentette Erzsébetváros történetének kezdetét.
A kerület önálló identitásának kialakulása hamar megkezdődött. 1879-ben a VII. kerületi polgári kör indítványozta, hogy a területet Erzsébetről, a magyar királynéról nevezzék el. Ferenc József jóváhagyása után Budapest Főváros Közgyűlése 1882. január 25-én fogadta el a kezdeményezést, és azóta nevezik hivatalosan is Erzsébetvárosnak a VII. kerületet.
A századforduló környékén Erzsébetváros Budapest egyik legpezsgőbb kulturális központjává vált. A kerület szívében olyan legendás kávéházak nyíltak meg, mint a New York és az EMKE, amelyek az értelmiség kedvelt találkozóhelyeivé váltak.
A New York Kávéház 1894. október 23-án nyitotta meg kapuit, és hamarosan a művészvilág központjává vált. Az impozáns belső teret márvány, stukkó és bronz díszítette, mennyezetét Magyar Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc festményei ékesítették.
A kávéház nem egyszerűen vendéglátóhelyként működött, hanem az étkezés, szórakozás és alkotómunka helyszíneként is szolgált
Erzsébetváros ad otthont Budapest híres Zsidónegyedének. A 19. században alakult ki, és a századfordulóra Pest egyik legsűrűbben lakott, multikulturális részévé vált.
A Dohány utcai zsinagóga, Európa legnagyobb zsinagógája, a kerület egyik legjelentősebb épülete. A zsidó közösség jelentősen hozzájárult a kerület gazdasági és kulturális fejlődéséhez.
A második világháború alatt a kerületet súlyosan érintette a holokauszt. A zsidó lakosság nagy része elpusztult vagy emigrált, ami jelentősen megváltoztatta a kerület demográfiai összetételét és kulturális életét. Ez az időszak mély sebeket ejtett Erzsébetváros történetében, amelyek nyomai ma is érezhetők.
A háború után, a szocialista korszakban Erzsébetváros, mint Budapest többi része is, jelentős változásokon ment keresztül. Az államosítások, a magántulajdon korlátozása és a központi tervezés átalakította a kerület gazdasági és társadalmi szerkezetét. Ugyanakkor ebben az időszakban is megőrizte sajátos hangulatát és kulturális sokszínűségét.
A rendszerváltás után, különösen a 21. század elejétől Erzsébetváros gyors átalakuláson ment keresztül. Mára Budapest egyik legpezsgőbb és legdivatosabb városrészévé vált, köszönhetően a virágzó szórakoztatóiparnak és a „romkocsmáknak”, amelyek világszerte híressé tették a negyedet. A régi és az új harmonikus együttélése jellemzi a kerületet, ahol történelmi épületek mellett modern vendéglátóhelyek és kulturális intézmények találhatók
Erzsébetváros története tehát egy folyamatos átalakulás és megújulás története, amely tükrözi Budapest egészének fejlődését is. A kerület ma is őrzi múltjának emlékeit, miközben a modern nagyvárosi élet egyik központjaként működik, egyedi hangulatával és sokszínűségével vonzva a látogatókat és a lakókat egyaránt.
