Csütörtökön nőjogi szervezetek és aktivisták közül többen könnyek között fogadták Magyar Péter bejelentését. A miniszterelnök azt mondta, hogy a Tisza Párt a nők elleni erőszak visszaszorítását szolgáló intézkedéscsomagot nyújt be, és kezdeményezi az Isztambuli Egyezmény ratifikációját.
A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület, vagyis a NANE úgy értékelte, hogy ezzel a kormány tizenkét év mulasztását pótolná. A Telex összeállítása azt vizsgálta meg, mit jelentene a nemzetközi megállapodás törvénybe iktatása, és miben térnek el egymástól az egyezmény támogatói és bírálói.
## Aláírták, de nem lett a magyar jog része
Az Európa Tanács 2011-ben alkotta meg az egyezményt. Kiindulópontja, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok megsértésének és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek egyik formája. A dokumentum konkrét feladatokat ró a csatlakozó államokra, amelyeknek felelősséget kell vállalniuk a megelőzésért, az áldozatok támogatásáért és a hatósági fellépésért.
Magyarország 2014. március 14-én aláírta az egyezményt. Az aláírás a kormány akkori szándékát jelezte, de a dokumentumot később nem ratifikálták, így nem vált kötelezően alkalmazandóvá a magyar jogban. A kormány álláspontja az ezt követő években megváltozott, 2019-től már nyíltan ellenezte a törvénybe iktatást. A parlament kormánypárti többsége 2020 márciusában megszavazta, hogy Magyarország ne ratifikálja az egyezményt.
Varga Judit akkori igazságügyi miniszter azt mondta, hogy az áldozatvédelmi és megelőzési követelmények már megtalálhatók a magyar törvényekben. Gulyás Gergely, az előző kormány kancelláriaminisztere tavaly szintén úgy fogalmazott, hogy a hazai jog minden szükséges garanciát megad a nők védelméhez.
Szentkirályi Alexandra fideszes képviselő Magyar Péter mostani bejelentésére úgy reagált: Magyarországon már létezik távoltartás és különleges bánásmód, működnek áldozatsegítő központok, a magyar szabályozás pedig szerinte több helyen szigorúbb az egyezmény előírásainál.
A nőjogi szervezetek ezzel szemben évek óta azt mondják, hogy az áldozatvédelem nem működik megfelelően.
## Négy terület, ahol változást vár el az egyezmény
Az Isztambuli Egyezmény négy pillérre épül. Az első a megelőzés. Ebbe beletartozik a bántalmazott emberekkel találkozó szakemberek képzése, hogy munkájuk során ne hibáztassák és ne traumatizálják újra az áldozatot. Az államnak tájékoztató programokat is kellene indítania az erőszak formáiról és az igénybe vehető segítségről.
A második terület az áldozatok védelme és támogatása. Közvetlen veszélyben a hatóságoknak joguk lenne azonnal eltávolítani az elkövetőt a közös otthonból. Az egyezmény a távoltartással védhető személyek körét a hozzátartozókon túl a volt és alkalmi partnerekre is kiterjeszti. Az áldozatok szükség esetén jogi, pszichológiai és anyagi támogatást kaphatnának.
A harmadik pillér az elkövetők felelősségre vonása. A nyomozásokat és a bírósági eljárásokat indokolatlan késedelem nélkül kellene lefolytatni, úgy, hogy közben az áldozat jogai az eljárás minden szakaszában érvényesüljenek.
A negyedik az intézmények összehangolt munkája. A bíróságoknak, a rendőrségnek, a szociális ellátórendszernek és a civil szervezeteknek egymással együttműködve kellene fellépniük. Ehhez átfogó állami stratégia, elegendő pénz és megfelelő számú szakember szükséges.
A magyar jog és az egyezmény közötti különbségről nincs teljes szakmai egyetértés. A Telex által idézett tavalyi Lakmusz-elemzésben egyes büntetőjogászok úgy vélték, hogy a hatályos Büntető törvénykönyv és más hazai szabályok megfelelnek az egyezménynek, néhol túl is mennek rajta. Az elemzés ugyanakkor több olyan pontot talált, ahol a magyar szabályozás nem teljesen egyezik a dokumentum követelményeivel.
Ilyen kérdés a magánindítvány szerepe. Magyarországon a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak egyes esetei és a nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozó testi sértés miatt jelenleg csak az áldozat indítványára indulhat eljárás. Az egyezmény alapján a nyomozás megindítása nem függhetne kizárólag attól, hogy az áldozat tesz-e feljelentést.
## Gender, oktatás és menekültügy a politikai vitában
A Fidesz–KDNP korábban az egyezmény genderfogalmát és menekültügyi rendelkezéseit is kifogásolta. Kereszténydemokrata politikusok romboló genderszemléletről beszéltek, Szentkirályi Alexandra pedig pénteki bejegyzésében azt írta, hogy a dokumentum társadalmilag kialakított szerepek alapján értelmezi a nemet.
Az egyezmény 12. cikke a nők és férfiak társadalmi, illetve kulturális viselkedésmintáival foglalkozik. A csatlakozó államoknak olyan változásokat kellene ösztönözniük, amelyek visszaszorítják a nők alsóbbrendűségére és a merev nemi szerepekre épülő előítéleteket. A dokumentum a férfiakat és a fiúkat is arra ösztönözné, hogy vegyenek részt az erőszak megelőzésében.
Az oktatásról szóló rész az életkorhoz és a tanulók képességeihez igazodó tananyagokat ír elő. Ezek témái között szerepel a nők és férfiak egyenlősége, a kölcsönös tisztelet, az erőszakmentes konfliktuskezelés és a személyi sérthetetlenség joga.
A menekültügyi fejezet egyebek mellett a visszaküldés tilalmát rögzíti. Ennek értelmében egy bántalmazott nőt nem lehetne olyan országba visszatoloncolni, ahol súlyos veszély, kínzás vagy embertelen bánásmód fenyegeti.
A ratifikáció nem merülne ki egy parlamenti szavazásban. Jogszabályokat kellene módosítani, intézményeket fejleszteni, pénzügyi és személyi erőforrásokat biztosítani, valamint rendszeresen beszámolni a végrehajtásról. Ezt az Európa Tanács független szakértői testülete, a GREVIO ellenőrizné. A testület nem bíróság és nem rendészeti szerv, ezért bírságot vagy más szankciót nem szabhat ki; jelentéseivel és a nyilvánosság bevonásával gyakorolhat nyomást az államokra.
Forrás: Telex
