Fenntartható életmód egy családanya
szemével
„Sokan azt hiszik, ha
környezettudatosan akarnak élni, biztos az erdő mellé kell költözni, de nem.
Ahhoz, hogy szappant használj tusfürdő helyett, nem kell az erdő mellett
lakni.” Interjú
Pálfai-Turján Rékával
Réka Erzsébetvárost
választotta otthonául, amikor Budapestre költözött. Azóta született két
gyermeke, a fenntartható életmód egyre fontosabbá vált a számára, a kerületet
pedig továbbra is nagyon szereti. Az a szemlélet, amit a mindennapjai során képvisel,
nem csak a gyerekei számára lehet jó példa, hanem nekünk is: az interjúban
mesélt a hulladékmentes bevásárlásról, az egyszerűségre való törekvésről és
arról, hogyan tudunk a környezettudatos élet felé haladni egy belső kerületben.
Mióta laktok a kerületben
és mi miatt választottátok ezt a városrészt lakóhelyül?
Győriek
vagyunk, 2015 körül költöztünk Budapestre a Klauzál térre, onnan jöttünk eggyel
kijjebb az Almássy térre. A belsőbb részeket is jól ismerjük, de itt egy kicsit
családiasabb. Ez a középső rész ideális, ha valaki a belvárosban akar
gyerekezni. Szeretjük, hogy minden közel van. Amikor a gyerekek picik voltak,
úgy mondtam, hogy minden egy pelenkázásra van tőlünk. Lehet spontán alakítani a
napot, kevesebb a logisztika, nem kell megszervezni, ha be akarunk menni a
városba.
Hogy oldjátok meg a
mindennapokat a két gyerekkel autóhasználat nélkül? Hogyan vásároltok?
Sokszor vásárolunk
keveset. A Klauzál vagy a Hunyadi téri piacra járunk bevásárolni. Visszük a kis
motyónkat, amivel tudjuk csökkenteni a vásárlással járó hulladékot. Megvan a
tejtermékes, a hentes, a pék, a zöldséges, akit már ismerünk, és kérhetjük a
saját dobozainkba, szatyrainkba az árut. Persze az élelmiszerboltokban is oda
lehet figyelni a tudatos vásárlásra. A polcon lévő áruk közül is választhatjuk
a valamilyen szempontrendszer szerinti jobbat, megfelelőbbet. Házhoz szállíttatni
viszont nem szoktunk nagy mennyiségű élelmiszert. A vásárlásnál a
mértékletesség kulcsa a lista; én a listaíráskor tervezem meg, hogy mit
szeretnék majd venni. Hétvégén szoktam főzni, mert a hétköznapokba nem fér
bele. A karantén alatt előfordult, hogy ebédet rendeltünk házhoz, ami sajnos
hulladékkal jár. De a törekvés a fontos és az, hogy büszkék legyünk magunkra
azért, ami már sikerült.
Szerinted attól, hogy
egy belső kerületben él valaki, nehezebb odafigyelni a tudatos, fenntartható
életmódra, vagy minden eszközünk megvan hozzá és csak rajtunk múlik, hogy élünk-e
vele?
Szerintem az
eszközök nagy része adott, így a lehetőségünk is megvan a fenntartható
életmódra. Ez inkább egy gondolkodásmód, amire szép apránként át lehet állni. Ahhoz,
hogy szappant használj tusfürdő helyett, nem kell az erdő mellett lakni. Vagy például
a hetedik kerületben nagy választékban érhetőek el a jó minőségű használt
ruhák. Ez vidéken sokkal nehezebb. A szelektív szemétgyűjtés is szervezettebb
sok esetben egy városi környezetben, mint vidéken, ahol sokáig csak gyűjtögeted
a szelektívet, aztán önszorgalomból be kell ülni a kocsiba és elvinni valahova,
ahova kidobhatod, itt viszont minden társasházban megtalálhatóak a kukák. A
cél, hogy az adott lehetőségekkel élni tudjunk. Például vedd a fáradságot, hogy
kilapítod a palackot, mielőtt a szelektívbe dobod, vagy igyál inkább csapvizet.
Most már vannak szuper komposztálók, úgyhogy a lakásban való komposztálás is
elérhető, lehet külön gyűjteni a konyhai szerves hulladékot is. A város előnye
az autómentes közlekedés lehetősége is: valaki bringázik, mi gyalogolunk vagy
tömegközlekedünk.
A tisztálkodási– és a
tisztítószereket is környezettudatos szempontok alapján választjátok ki?
Ha az ember
rátér erre az útra és fokozatosan egy-egy dolgon változtat, nem fenekestül
forgatja fel az életét, akkor elkezd ráállni az agya arra, hogy rendszeresen
megkérdezi magától: „Kell ez nekem?” A töredékét használjuk azoknak a
cuccoknak, amiket korábban.
Mi az, amit korábban
használtál, de ma már nem?
A különböző
arclemosók, sminkek. De a borotválkozáshoz sem kellenek különféle „anyagok” –
egy jó szappan erre a célra is megfelel. A menstruációs termékeket moshatóra
cseréltem. De a legújabb, ami elkezdett foglalkoztatni, az a tudatos
menstruálás, most ezzel kísérletezem.
Kiszámoltam
azt is, hogy napi plusz 10-15 percet jelent a mosható pelenkával való
foglalkozás az eldobhatóhoz képest. Nekem ennyit megért, hogy kevesebb szemetet
termeljünk. Már öblítőt sem használok. Találtunk egy magyar mosószermárkát, ami
csereflakonos. A ruhák tapintásában, komfortban, illatban eddig ez vált be a
leginkább. Sajnos a belvárosban még nincs cserepontjuk, de gondolom, ahogy
terjednek, egyre nagyobb lesz a cserehálózat.
A szódagép
beszerzésével újabb szeméttől tudtunk megszabadulni. Alapvetően csapvizet
fogyasztunk, de a buborékos vizet egy darabig még palackban vettük. De ami még
fontosabb, hogy hordjunk magunkkal vizet. Ezekre érdemes a széles lakosságnak
törekednie: a helyes szelektív hulladékgyűjtésre, a szappanhasználatra és hogy
mindig legyen nálad víz! Ha erre a néhány dologra mindenki áttérne, az csodás
lenne! Nem kell óriási változásokat elképzelni és rögtön elriadni az egésztől!
Hogyan tudtok figyelni
a lakás hőmérsékletére, hogy télen ne fűtsétek túl, nyáron pedig ne hűtsétek le
nagyon?
Ez nekünk az
egészség szempontjából is fontos kérdés. 20 °C-os szobában sokkal egészségesebb
aludni, mint 25 °C-osban. Mi télen is 19-20 °C-os szobában alszunk, ezzel
nálunk látványosan visszaszorultak a légúti betegségek. A száraz, túlfűtött
levegő nem tett jót senkinek. Természetesen a nyílászárók állapotának is
kiemelt szerepe van. A lakás tájolása szerencsés: a miénk keleti, és ez azt
jelenti, hogy kellemes hűvös van nyáron. Egyáltalán nem kell légkondi.
Hogyan fogadják a
gyerekek ezt a fajta környezettudatos gondolkodásmódot?
A tölcséres
fagyi egy igazi zero waste édesség volt, ma viszont papírpohárban, műanyag
kiskanállal fogyasztják sokan. Figyelünk az ilyesmikre a gyerekekkel, beszélünk
velük a témáról és nyitottak rá. Ők is megélik ezeknek a kis odafigyeléseknek a
sikerét, de van, hogy engedünk. Nincs katonaság. Ünnepekkor (Mikulás, húsvét)
például kapunk édességeket a családtól, akkor nem törekszünk arra, hogy minden
teljesen egészséges és környezettudatos legyen. De például a Mikulás-tasak már
több éve ugyanaz, egy vászonzsák. Úgyhogy ebben is meg lehet találni azt, ami a
bolygónknak is jó és nálunk is működik. Például az ajándékokat több éve
ugyanazokba a textilekbe csomagoljuk karácsonykor és szülinapkor is. A
gyerekeket nem zavarja, hogy az angyalok ugyanazt a csomagolást használják
karácsonykor, mint én a szülinapjukon. A karácsonyfadíszekről is tudják, hogy a
mieink, de csak az angyalok tudják velük olyan szépen feldíszíteni a fát. A
nagymamával pedig beszélgettünk arról, hogy használt- vagy adományboltból is
hozhat apróságot, ha mindenképp szeretne adni valamit a találkozásainkkor,
aztán az úgyis visszakerül az adományboltba egy idő után.
A ruhákat second hand
boltokból szerzitek be?
A ruhák nagy
részét használtan veszem – amiről sokszor kiderül, hogy még nem is hordták
előttünk.
Te élhetőnek tartod két
gyerekkel is Erzsébetvárost?
Mi szeretünk
itt lakni. De kiváltságos helyzetben vagyunk, ugyanis lett egy nagymarosi
hétvégi házunk, és ott bepótoljuk azt, ami miatt sokan kijjebb költöznek. Úgy
egyszerűbb kiélvezni a belváros előnyeit, hogy hétvégente, ha szeretnénk,
kapirgálhatunk a kertben. De gyakran járunk a Városligetbe vagy a
Margitszigetre is.
Mit tanácsolsz annak,
aki itt él és még távolinak érzi magától ezt a fajta klímatudatos
szemléletmódot?
Kezdje
azzal, hogy csapvizet iszik és ha megy valahova, visz magával vizet. Tegye fel
a kérdést az otthonában körülnézve: „Szükségem van erre?” Nem kell, hogy
mindenről egyből lemondjuk, de ezek dolgoznak az emberben és beérnek. Lehet,
hogy ha most felteszed magadnak ezt a kérdést a kedvenc bolti nasiddal
kapcsolatban, akkor a válaszod az lesz, hogy igen, szükségem van rá, mert ez a
napi kis örömforrásom, aztán lehet, hogy pár hónap múlva könnyen elengeded.
Az interjút
Héda Veronika készítette.
Fotó: Kalocsai Richárd
Fotó:
Pálfai-Turján Réka