Kertek a
városban
Mesterházi
Mónika írása
Ha valaki
nem ismer egy városrészt, akkor csak a házak utca felőli képét, a homlokzatát
látja, vagy ismeri a troliútvonalakat, a nagyon kevés parkot és jó kis
kerthelységeket. Ki guglival száll fölébe, azt is látja, hogy Erzsébetvárosban
is ott a lehetőség a házak belső udvaraiban a zöldre. Lehetne több is!
Mit lehet
tenni a nagy hőségben, hogy legalább egy kis enyhet kapjunk? Mindenekelőtt a
fákat védeni, locsolni, nem hagyni kivágni őket… A ház által körülfogott belső udvarokban
nagy lehetőség van erre. Sokunk számára evidens, hogy a fa mekkora érték, de
nem mindenki látja így, félnek, hogy az ágak letörnek, veszélyesek.
Valószínűleg érdemes előre gondolkozni, és évről évre átnézetni a magas fákat
az önkormányzat segítségével, közösségi pénzből vagy akár csak azok
gyűjtéséből, akik belátják, hogy ez fontos feladat.
Létezik egy
újfajta, városi lehetőség: a közösségi kert építése. A VII. kerületben a Kisdiófa
kert ilyen, én máris kedvet kaptam, hogy felkeressem, olvassak róla.
A kifejezésben már benne van a kétféle értelme egy ilyen kezdeményezésnek: a
kert és a közösség. Nagyon sokfélék vagyunk, és nagyon elszigeteltek, de a
közös munkában sok örömforrás van – az is örömöt meríthet belőle, aki
fizikailag vagy az időbeosztása miatt nem tud bekapcsolódni, de esetleg
támogatja a többiek munkáját. Sokan nem tudnak elmenni nyaralni, de szívesen
kiülnének a lépcsőre, a virágok, bokrok közé kicsit beszélgetni, meginni együtt
egy kávét, egy pohár sört. Nem sok minden jut eszembe, ami ellene mondana ennek
a lehetőségnek – legfeljebb a csüggedés, a közöny, de ha ezt a küszöböt átléptük,
nagyon sok jó származik belőle.
Az
érdeklődők a kozossegikertek.hu oldalon kaphatnak segítséget, ötleteket,
bátorítást.
Mesterházi
Mónika, költő, műfordító, az Erzsébetvárosi
irodalmi ösztöndíj nyertese 2020-ban
