A XVIII. század derekán – kifelé tartva a városból – gyakorlatilag csak három dűlőút metszette át Terézvárost: az Ó utca volt az egyik. Ennél régebben volt kitaposva a másik kettő: a Király és a Dob utca.
A házak ezen a környéken, a dűlők mentén úgy 1740 táján kezdtek felépülni; az elsőket egy, a Dohány utcára nyíló zsákutcából lehetett megközelíteni. Jó tíz évvel később újabb négy ház épült fel itt, így indokolttá vált a zsákutca meghosszabbítása, hogy elérhesse a a szomszédos párhuzamos utcát (a mai Dob utcát), vagyis az eredeti elvesztette zsákutca (torzó) jellegét, s ezzel megszületett Terézváros legelső keresztutcája (akkor még Erzsébetvárosról nem beszélhetünk), a Kreutz (azaz Kereszt utca), ami jelenleg a Kazinczy utca nevet viseli.
Erre az előkelő elsőbbségre emlékeztet a Kazinczy utca 52. elé, október 7-13. között kihelyzendő parklet (“Az első” fantázianévvel) az Új körúton, aminek része a Kazinczy utca, mely történetéhez méltó módon egy fontos keresztirányú városi összeköttetés központi szakasza.