ítottunk, melynek az eredménye (meglepetésre?) rendkívül magas lakossági elutasítottságról árulkodik.
Mélyi József művészettörténészt élőben kérdezem az elmúlt néhány évben Budapesten látott köztéri nagyszámú szobor-, és emlékmű állításokkal kapcsolatban.
Rákérdezek arra, hogy minek tudható be az elmúlt évtizedekben látott dömpingszerű szoborállítási folyamat a budapesti köztereken, mi lenne (vagy mi lett volna) a “jó gyakorlat”, és mit lehetne tenni ezügyben?
Természetesen rákérdezek arra is, hogy mit gondol a Madách téri Sisi-szoborról és arra is, hogy hogyan lehet olyan úgy megoldást találni, hogy az ne legyen sértő senki számára?
A beszélgetés során példaként kivetítjük majd több másik budapesti és külföldi szobor képét, hogy konkrét példák átbeszélésén keresztül tudjuk kontextusba helyezni a Madách téri Sisi-szobor esetét.